Míg az ingatlanok értéke az elmúlt pár évben Magyarországon drasztikusan emelkedett, és az építési költségek is jóval magasabbak lettek, az ingatlanok mögött álló biztosítások díja egyáltalán nem követte ezt a sokszor eszementnek tűnő drágulást.

Egy egyszerű példán bemutatva: ha 2017-ben egy ingatlan 35 millió forintot ért, akkor a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) árindexe alapján számolva 2024-ben már körülbelül 85 millió forintért lehetett eladni, az értéknövekedés majdnem 2,5-szeres volt. A lakásbiztosítások átlagos díja 2017-ben évi 35 ezer forint körül volt (ezért, a könnyű összehasonlítás érdekében választottuk példának a 35 milliós ingatlant), de 2024-ben egyáltalán nem kellett 85 ezer forintot fizetni a biztosításáért, az átlagos díj 60 ezer forint volt. Ma már azt is tudjuk, hogy a díjak átlaga innen még 2025 első felében sem emelkedett semmit, utána pedig a kormány hatására a biztosítók egy évre befagyasztották a díjaikat, így azok a 2024-es szinten ragadtak.

A biztosítási díjaknak természetesen a lakásépítés költségével kellene leginkább együtt mozogniuk, hiszen a biztosítási érték maximumát mindig úgy próbálják belőni az ügyfelek és a biztosítók, hogy ha legrosszabb esetben porig ég a ház, akkor (a katasztrófa előtti műszaki állapotban való) újjáépítést vagy lakásnál a felújítást a kárkifizetésből fedezni lehessen.

A biztosítási érték (az az összeg, ameddig a biztosító kár esetén fizet) és a biztosítási díj (amit az ügyfél fizet) változása általában összhangban van egymással, azaz minél nagyobb a biztosító által vállalt maximális kártérítés összege, annál nagyobb szokott lenni a biztosítás éves díja is. Csakhogy első látásra az utóbbi időben még ez az alapösszefüggés sem teljesült.

A KSH szerint a lakásépítés fajlagos, azaz egy négyzetméterre vetített költsége 2017 és 2024 között durván a 3,7-szeresére nőtt, miközben a biztosítási díjak „csak” 2,7-szer voltak magasabbak, ez elég nagy különbség.

Igaz, a számolásba bezavar, hogy a hivatal 2020-ban módosította a módszertanát, méghozzá nem kis mértékben, így 2019-ről 2020-ra a lakásépítés költsége 28 százalékkal ugrott meg. A növekedés oka elsősorban az volt, hogy a korábbinál magasabb műszaki tartalommal vették figyelembe az árakat, mert a szabályváltozások miatt ekkortól már csak ezekkel a paraméterekkel lehet lakásokat építeni. E nélkül mérsékeltebb lenne a díjemelések lemaradása.

A KSH legfrissebb, 2024-es adatai szerint egy természetes személy (azaz lakossági megrendelő) átlagosan 604 ezer forintból tudott megépíttetni egy négyzetméternyi ingatlant, ez 11 százalékkal volt több, mint a 2023-as becsült költség. A biztosítók 2024-ben épp ennyivel, 11 százalékkal emelték átlagosan a díjaikat, vagyis akkor még pont lekövették a 2023-as inflációt. Ez érdekes, de egyébként nem egyértelmű ok-okozati összefüggés, mert ahogy később még kitérünk rá, a díjemeléseket messze nem csak az építési költségek emelkedése alapján határozzák meg.

2025-re a KSH-nak még nincs éves adata a lakásépítés költségeiről, de ha manapság szeretne valaki új lakásbiztosítást kötni, akkor a biztosítók általában már közel 900 ezer forint körüli újjáépítési költséggel számolnak négyzetméterenként. Ehhez elvileg jóval nagyobb biztosítási díjnak is kellene tartoznia, de a valóság most nem követi a tankönyvet, hiszen ahogy már jeleztük, az átlagos díjak 2024 óta évi 60 ezer forint körül vannak.

Aki 2025 júliusa óta kapott éves értékkövetési értesítőt a biztosítójától, az ezt a jelenséget láthatta benne: a biztosítási értéket megemelték, a díjat viszont nem.

Szurgyi Nándor, a Magyar Biztosítók Szövetsége (MABISZ) Lakásbiztosítási Bizottságának elnöke szerint a fenti jelenség ellenére sincs alulbiztosítva a hazai ingatlanállomány. Azt mondja, amit látunk, az nagyrészt a piaci verseny eredménye, amely fajlagosan csökkenti a biztosítási díjak reálértékét. Magyarországon egészen magas a lakóingatlanok biztosítási aránya, a mintegy 4,6 millió ingatlanra 3,3 millió szerződés jut, de ha figyelembe vesszük, hogy ezek egy része társasház, akkor ennél is jobb, mintegy 80 százalékos biztosítási arány jön ki. Ez a volumen már akkora, hogy a lakásbiztosítást kínáló 13 piaci szereplőnek megéri egészen éles versenybe menni érte.

A lakásbiztosítások iránti magas kereslet hátterében főleg az áll, hogy Magyarországon a saját tulajdonú ingatlanok a legfontosabb vagyontárgynak számítanak, annak elvesztését többnyire igyekszik mindenki elkerülni, az ennek érdekében kiadott havi 5 ezer forintos átlagos díj pedig a lakosság többsége számára megugorható vállalás.

Szintén erősíti a keresleti oldalt, hogy a lakáshitelekhez a bankok kötelezően kérnek lakásbiztosítást, amiből a futamidő alatt nem lehet kilépni (vagy újat kell helyette kötni), és ez a kör stabilan 600-700 ezer körül tartja az ilyen biztosítások számát.

A népszerű terméknek számító lakásbiztosításokat a biztosítók ugródeszkának is igyekeznek használni, azokba ma már számos más elemet is igyekeznek beépíteni az ingatlan mellett. Az ingóságokra szinte mindig kiterjed a biztosítás, ha pedig nem családi házról, hanem társasházi lakásokról beszélünk, akkor egyenesen ez a meghatározó elem. Az ingóságok biztosítási összegét és díjait pedig értelemszerűen nem a lakásépítési költségek változása, hanem sokkal inkább az általános infláció alapján szokták évente indexálni.

A lakásbiztosításokban azonban ma már gyakran vannak utas-, baleset- vagy életbiztosítások, sőt akár a kutya vagy macska biztosítása is szerepelhet benne. A biztosítók tehát összességében jóval bonyolultabb számítások alapján határozzák meg, hogy évente mekkora díjemelést, azaz indexálást javasolnak az ügyfélnek. Mindenesetre érdekes, hogy az évi 60 ezer forintos, jó ideje változatlan átlag úgy jön ki, hogy az említett egyéb biztosítási elemek is benne vannak, és közben infláció is van.

Az indexálásnál (amelynek részleteit a szerződések egyébként tartalmazzák) főszabály szerint egy adott évben a megelőző naptári év átlagos inflációs adataiból indulnak ki, és plusz-mínusz 5 százalékos sávban térhetnek el attól. Mivel tavaly 4,4 százalékos volt az infláció, az idei évfordulókon valahol 0 és 10 százalék között lehet a díjemelés mértéke, de mivel moratórium van, most csak a biztosítási érték emelkedik ebben a sávban, a díj változatlan marad.

Az alulbiztosítás Szurgyi Nándor szerint általában nem jellemző, de például tipikus eset szokott lenni, ha egy családi háznál beépítik a tetőteret, viszont a megnövekedett négyzetméterhez nem igazítják hozzá a biztosítási díjat. Az ehhez hasonló hibáktól eltekintve azonban a tapasztalatok szerint a biztosítási értékek jól lekövetik a piaci változásokat – mondja az elnök. Szurgyi Nándor szerint

még az sem valószínű, hogy az önkéntes moratórium (jelenleg június 30-ra tervezett) végeztével, vagyis az idei második félévtől jelentős díjemelések jönnének.

Ekkor a biztosítóknak elvileg lehetősége lesz az éves díjakat az említett 0-9 százalékos sávban megemelni, vagyis hozzáigazítani az ugyanennyivel már megnövelt biztosítási értékhez, de hogy ezzel melyik társaság milyen mértékben él, azt leginkább a piaci verseny befolyásolhatja majd.

Ha viszont a jelenlegi mederben haladunk tovább, akkor lassan egymillió forint közelébe emelkedik egy négyzetméter ház vagy lakás (újjá)építési költsége, a biztosítási díjak viszont annak a szintnek a környékén maradhatnak, mint amikor a KSH szerint még csak 600 ezer forint volt az építési költség.

Ebben a helyzetben a biztosítóknak már a szerencsében is bízniuk kell, hogy amíg a díjakat nem emelik, ne legyen olyan váratlan, jelentős és országos esemény, amely a kifizetéseket érdemben megdobja, mondjuk ne söpörjön végig az országon túl sok vihar.

forrás: telex.hu